A38: A Péterfy Bori koncerten találkoztunk. Hogy tetszett? Milyen gyakran jársz a Hajós koncertekre?

Kaprinay Zoltán: Nagyon jó volt a koncert, szeretjük Borit. Legközelebb elhozom a gyerekeket a főpróbára, reggel öltözködés közben szokták énekelni, hogy: "vakond repültem, de rád találtam". Szívügyem az A38, ritkán van időm, de ha tehetem eljövök egy-egy koncertre, főleg ha hívnak.

A38: Hosszú ideig a Hajó ügyvezetőjeként dolgoztál. Hogyan emlékszel vissza erre az időre? Mik voltak a sikerek, s mik az esetleges kudarcok?

Kaprinay Zoltán: Nagyon jó időszak volt. Négy és fél év után jöttem el a T-Mobile-tól. Multiból a nagy magyar valóságba. Mindenki azt hitte, hogy megbolondultam, hogy ott hagyom a jól fizető igazgató-helyettesi pozíciómat. De figyelemmel követtem a Hajót a "születésétől" fogva. Többször voltam Attilával a Komáromi Hajógyárban megnézni hol tartanak a munkálatok. Szóval nem tudtam nemet mondani. Sikerek és kudarcok is voltak bőven. Büszke vagyok rá, hogy sikerült a Hajót üzletileg egyenesbe tenni. A kudarcokra kevésbé emlékszem, de az biztos, hogy nehéz volt a Hajón mozgó 93 ember mindegyikével - matróztól kezdve a könyvelőn, operatőrön keresztül egészen a pultos lányokig - mindenkivel megtalálni a megfelelő hangot. Rendszert és céges struktúrát kellett bevezetnem ott, ahova azért jöttek dolgozni az emberek, mert ezek nem voltak. Ma már tudom, hogy mennyit köszönhetek az egész csapatnak, sokat tanultam tőlük, edződtem rendesen.

A38: A Hajó előtt is, után is érdekes helyeken dolgoztál. Felvázolod kalandos életpályád izgalmas fordulatait?

Kaprinay Zoltán: Kalandos? Inkább szerencsés. Jó helyeken, jó emberekkel dolgozhattam. 1997-ig a pozsonyi Új Szó című napilap belpolitikai újságírója voltam és közben szerkesztettem az Internetto pozsonyi kiadását, és egyike vagyok az Index alapítóinak is. Meghatározó szakasz volt az életemben az a három és fél év is, amit a Kalligram Kiadóban töltöttem, de élveztem a Ringier Kiadó new média területének koordinálását is négy kelet európai országban: Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Magyarországon.
Öt évvel ezelőtt Ipsilon néven saját tanácsadó céget alapítottam, azóta business coachinggal, online tanácsadással foglalkozom. Több internetes startup projektnél bábáskodom és ezt nagyon szeretem. Tavaly óta egy IT-vállalatot, az Aloha Informatika Kft-t is vezetem operatív igazgatóként. Az Aloha az egyik legkomolyabb rendszerintegrációs cég az országban a legnagyobb Hewlett-Packard szervizzel. 1996-ban pár fős, családi hangulatú vállalkozásként alakult. A tavalyi évet 1,8 milliárd forint nettó árbevétellel zárta.

A38: Mennyire hiányzik munkádból a kultúrális kötődés, mégiscsak tanácsokat adsz és egy IT-vállalatot vezetsz.

Kaprinay Zoltán: Valamilyen módon a média, a kultúra mindig része volt a munkámnak. Én vezettem a Hajót amikor elkezdtünk műsort gyártani az MTV-nek, Duna tévének és a Szlovák Televíziónak is. Az Ipsilon főleg média cégeknek ad tanácsokat, úgyhogy kapom a kultúrát bőven. Szerencsére gyakran hívnak előadni, és óraadó tanár vagyok a Werk Akadémián is, ezek is fontos töltődési pontok. Az Aloha kommunikációs szempontból csiszolatlan gyémánt. Azon kevés cégek közé tartozik, amelyik 14 éve minőséget ad, kézről-kézre adták, ajánlották egymásnak a cégek. Végre egy olyan vállalat, amelyben valós érték, tartalom van és nem csak egy nagyra fújt lufi. Izgalmas feladat megmutatni ezt a tartalmat és nem lufit fújni.

A38: Hol látod ma a Hajó helyét a magyar kulturális palettán?

Kaprinay Zoltán: Anno összeraktam egy jövőképet és egy részletes tervet, hogy hogyan fog a Hajó odáig eljutni. A jövőkép egyik fontos eleme az volt, hogy az A38-nak branddé kell válnia, olyan branddé, amely egyet jelent a minőségi kultúrával, szórakozással. A Hajó ma is a legjobb hely Magyarországon és nem a koncertterem egyedi akusztikája, vagy a hajó mint tárgy csodálatos architektúrája miatt, hanem a szellemisége, a színvonal és az ott dolgozó emberek miatt. Az A38 nem a többi budapesti hellyel, hanem az európai helyekkel versenyzik.

A38: Milyennek látod a mai szlovák-magyar viszonyt? Mit lehet tenni ennek javításáért?

Kaprinay Zoltán: A szlovák-magyar viszony nagyon jó. A hétköznapi szlovák és a magyar emberekről beszélek. Remélem, hogy ez így is marad. Ugyanakkor látom, hogy mindkét ország vezető politikusai sok energiát fektetnek abba, hogy saját rövidtávú belpolitikai céljaik érdekében megfeszítsék ezt a kapcsolatot. A barátaim által szervezett Boldog Új évet Szlovákia - Stastny novy rok Madarsko kezdeményezés - a filmben egyébként szlovák oldalról a feleségem is szerepel - jó válasz arra, hogy hogyan lehet oldani a média és a politikusok által táplált ellentétet. Egyébként tavaly csináltuk egy klubot Csehszlovák sörözés néven. Minden hónap első szerdáján összejövünk, mi, itt élő szlovákiai magyarok, szlovákok és csehek egy pesti kocsmában és végigbeszélgetjük, végigisszuk az estét magyarul, szlovákul, csehül. Nagyon jó.

A38: További terveid? Álmaid? Rémálmaid?

Kaprinay Zoltán: Szeretném életem legnagyobb projektjét a lehető legjobban menedzselni: a legnehezebb jó apának lenni. A feleségemnek sikerült megszülnie a három legjobb arcot, akit ismerek: Rebeka 6, Ádám és Máté 4-4 évesek. Nem találkoztam nagyobb kihívással, mint az apaság. A gyerekeim okozzák a legtöbb örömöt, álmot és rémálmot is az életemben. Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindezt úgy mondhatom őszintén, hogy emellett élvezem és szeretem azt, amit csinálok.