Mindig csodáltam a tengerparti embereket, amiért valami teljesen más léptékben, ritmusban, színekben gondolkodnak, s nem értik, mi az a sietség, önmarcangolás, pánik, állandó kiútkeresés, a szinte megváltoztathatatlan beidegződések, amelyek a kontinentális emberre jellemzők. Egyszer sok órányi gyaloglás után a tengerpart mögötti kopár isztriai karsztban egy útkereszteződéshez értem, ahol egyetlen ház volt, bementem, elbeszélgettem az öregekkel, s kiderült, hogy ez iskola, kocsma, művház, ravatalozó, lakóhely, s bármi egyéb egyszerre, ami csak kell. Borral kínáltak, majd együtt muzsikáltunk és táncoltunk, s itt szereztem életem egyik legszebb és legmélyebb élményét, azt, hogy az emberek milyen könnyen és jól összesimulhatnak lélekben, ha kikapcsolják a tévét.
Ezért érdekelt a lisszaboni Eduardo Guerra kiállítása, hogy lássam, egy portugál, akinek a neve a háborúra rímel, vajon miként gondolkodik, mit lát, s mivel városa az enyémtől háromezer kilométerre van, a galéria meg csak pár százra, belekukucskáltam városába a lelkén keresztül itt, e város szívében.
Guerra olyan egymásba áttetsző képek sorozatát mutatta be, amelyen látszólag semmi különös nincsen: templomtornyok, kovácsoltvas díszek részletei, pálmafák, falak. A címe: Nyugalmi állapot. S bár a cím a látottak felszíni síkjára utal, éppen ezáltal készteti a nézőt, hogy abba többet, mélyebbet, véresebbet lásson bele. A fehérre festett, szép, modernista templomtoronyba az inkvizíció vöröseit, aranysárgáit, barnáit, Szent György harcoló képébe a gyarmatok lekaszabolt millióit, a pálmafák hangulatába a finom kellemes tengerparti szellőt, amely azokat a nagyságokat simogatta, akik mindezekben az akciókban jól megtömték a ládáikat arannyal.
Guerra, akinek a neve oly közel áll a Guernica-hoz is elmondta, hogy kiállítása a városhoz fűződő viszonyunk kettős olvasatát kívánja nyújtani, s a tudatunkon kívül ért hatásokat próbálja érzékeltetni. Anyaga két részből áll: az első egy a fasizmus idején épült modernista portugál városnegyed jellemző képeiből összeállított videó, amelyből a kiállítás is kölcsönözte a címét, míg a második a budai hegyekben fotózott ál-falból, valamint egy rajzból, amely a fotografikus látás Moholy-Nagy-féle nyolc változatával került bemutatása, vagyis tárlatán a Nyugalmi állapot a formákon keresztül vizsgálja a gondolatok változatlanságát.
Hát igen, a gondolatok változatlansága. Miközben megannyi izmus kaszabolta le egymást az utóbbi jó száz évben talán senki se figyelt fel arra, hogy mindannyian egy-egy izmus vagyunk önmagunkban is. Mindenki a saját történetével, beletáplált vagy szerzett fájdalmával, korlátaival, adottságaival, előnyeivel, hátrányaival, sebeivel és erejével. Milyen jó lenne, ha a művészettörténészek egy-egy embert állítva figyelmük középpontjába próbálnák megfejteni, hogy a történelem, a politika, a szegénység vagy éppen a gazdagság, a faj, a hit, a család, a szélhámosság vagy a becsület hol rontották el az adott művészt, vagy épp miként tették hőssé.
Mert a klisék örök érvényűek, s csak új alanyukra várnak, hogy igazolhassák magukat, mérgüket, erejüket a másikkal szemben. A művész pedig, ha beáll e sorba, nem más, mint ágyúgolyó, aki a sikerért, pontosabban a beágyazottságáért cserébe odaadja azt, amije van, amennyiben van.
Guerra ennek a tudatában tesz finom, megfontolt lépéseket, utalásokat képeivel, amelyek mögé nem bújik el, ám mégis azokat téve céltáblává maga helyett indít el gondolatfolyamot arról, hogy mik is, kik is vagyunk, s hogy kik és mik lehetnénk.
Bennem például azt, hogy nagyon szeretnék a csodálatos tengerparton élni azokkal a gyönyörű emberekkel gondtalan és emelkedett hangulatban, akikről a bevezetőben oly elragadtatva szóltam, azonban sehogyan se szeretnék, mondjuk Salazar elnök 36 éven át tartó diktatórikus uralma alatt haldoklani, ahogyan a spanyolok Franco tábornoka alatt sem azon a bizonyos 38 éven át.
Akkor már jobbak ezek a mi kis kontinentális diktátoraink, akik azért néhány évnél általában nem húzzák tovább, ami bizony a művészetre is igen jó hatással van.
(Eduardo Guerra kiállítása a Magyar Műhely Galériában augusztus 16-ig látható)