KAPCSOLÓDÓ LINKEK

Che Sudaka

A kirobbanó energiájú együttes Barcelona utcáin alakult argentín és kolumbiai menekültekből, akik lendületes reggae és punk zenei alapjaikat spanyol, portugál, angol és olasz szövegekkel, rengeteg tánccal és elképesztő színpadi produkcióval ötvöznek energikus örömfiestává.

A illegális bevándorlókból alakult formáció a legösztönösebb indítékkal jött létre, azzal, hogy a 2001-ben és 2002-ben Spanyolországba vándoroltak kifejezzék egyrészt nemtetszésüket a társadalmi egyenlőtlenség és az erőszak ellen, másrészt felmutassák saját eredetiségüket, tudásukat, örömüket és erejüket.

Pályafutásukat Barcelona kikötőjében kezdték, ahol utcákon, bárokban, metróállomásokon léptek fel, majd hamarosan kiderült, hogy az a szellemesség, rögtönzés és teljes odaadás, amivel rendelkeznek, s ami ma is rájuk jellemző, nem maradhat siker nélkül.

Így már 2003-ban lemezt adnak ki Trippie Town címmel, amelyet Barcelona óvárosa annak részének szenteltek, ahol a legtöbb utcazenész lép fel a világ minden tájáról, s ahol a legkülönfélébb zenei stílusok keverednek, amit ez a lemezük híven tükröz a reggae, ragga, rumba, a drum&bass és az argentin népzene vizein evezve.

Első albumuk sikerének köszönhetően hamarosan felfedezi őket Manu Chao és a Radio Bemba, így második, 2005-ös Alerta Bihotza című lemezüknek már Manu Chao bassgitárosa, Gambeat a producere, aki nemcsak keményebbé és élőbbé, de igazi energibombává varázsolja az együttes felvételeit és élőfellépéseit egyaránt.

Harmadik lemezük, a 2007-es Mirando el mundo al revés című visszatérés a zenekar gyökereihez, az utcanélésben rejlő közvetlenséghez olyan vendégzenészekkel, mint Karamelo Santo, Amparo Sanchez és mások.

A több, mint hatszáz koncerttel a háta mögött e mindössze néhány év alatt a Che Sudaka az egyik legnépszerűbb barcelonai együttessé vált, amelyenek Európaszerte komoly rajongótábora, s olyan fesztoválmeghívásokkal büszkélkedhet, amilyen a Sziget, Lowlands, Territorios, Bardentreffen, Stockholm vagy a Vic.

Felállás:
Kachafaz ének
Leo ének, gitár
Jota gitár, ének
Marcelo dob, ének
Sergio billentyűs hangszerek, ének
Cordoba basszusgitár

Diszkográfia:
Mirando el mundo al revés 2007
Alerta Bihotza 2005
Trippie Town 2003
La Colifata 2003
 

KAPCSOLÓDÓ LINKEK

Kistehén Tánczenekar
Beszélgetés Kollár-Klemencz Lászlóval

A Kistehén Tánczenekar egyedülálló produkcióját nevezhetjük kulturlakodalmas popnak, vagy optimista rocknak. Különböző stílusok keverednek benne a legjobb arányban: ska, rock, pop, underground, cigányzene, reggae, balkáni zene, afrikai ritmusok és modern tánczene. A szövegek viccesek, egyszerűek, ám nem érdektelenek. A koncerteket vidámság, humor, sajátosan kelet-európai esztétikum és nagyon jó hangulat jellemzi. A Kistehén Tánczenekar igazi bulizenekar, aminek minden megnyilvánulását áthatja a rendkívüli pozitív energia.

A Kistehén 2002-ben lett a Sziget Fesztivál reklámfigurája. A figura és a rajzfilm, valamint annak „magyar hangja“ Kollár Klemencz Lászlóhoz, a zenekar énekeséhez fűződik (a vele folytatott beszélgetés emitt). A zenekar is a „Kistehén Szigetre“ született meg, ott volt első koncertje 2002-ben. Azóta folyamatosan koncertezik, de az igazi sikert a 2005-ös év és a Szájber gyerek című sláger hozta meg. Tavaly hatalmas sikerrel játszottak szinte minden fontos fesztiválon szerte az országban. Debrecenben a Kossuth terén például több mint tízezer ember volt rájuk kíváncsi, Veszprémben az Utcazene fesztiválon pedig igencsak kicsinek bizonyult a közönségnek szánt tér: rajongókkal teltek meg a környékbeli utcák is. Játszottak a Volt Fesztiválon, az EFOTT-on, a Vidor Fesztiválon, számos klubban, városi és falusi rendezvényeken. A 2005-ös turnéról szocio-dokumentum film is készült.

A tavalyi, Csintalan című album aranylemez lett, és elkészült újabb kultuszgyanús videoklipjük is Virágok a réten címmel, a Romano Drom közreműködésével.

A zenekar elsöprő sikerű amerikai turnéját követően megnyíltak a Kistehén előtt a legnagyobb fesztiválok és koncerttermek is.Részlet egy szemtanú beszámolójából:

"A turnén a zenekar fogadtatása minden várakozást felülmúlt. Első állomásukon, Bowling Greenben (Ohio állam) annyira a szívébe zárta őket a helyi közönség, hogy azon nyomban visszahívták őket egy hónappal későbbre egy helyi klubba (ahol mellesleg díjjal bizonyítottan Amerika egyik legjobb kávéját főzik). Teltház és barátok fogadták őket. Kritikusuk szerint “Amerikában is lett egy otthonuk, ahova visszavárják őket bármikor”. Chicagoban két nap alatt három koncertet adtak, három különböző helyszínen, köztük az egyik legfontosabb amerikai indie fesztiválon, a Hideout Rock Party-n. A New York-i Joe’s Pubban – ahol néha a legnagyobb sztárok “megpihenős”, intim koncerteket adnak, és amit többször New York legjobb klubjává választottak – a csilláron is lógtak az emberek, akik közül többen a harmadik szám után már az asztalon táncoltak.
Játszottak többek között Memphisben, Torontóban, Quebecben, Bostonban, Los Angelesben, San Franciscoban, fantasztikus helyeket láttak, élményeket, barátokat és elismerést “gyűjtöttek”. Ugyan kevés idejük maradt turistáskodásra és a legtöbb várost csak autóból vagy éjszaka látták, de azért meg tudták nézni a Fehér Házat, Holywoodot és Gracelandet és belepillanthattak az amerikai hétköznapokba. Koncerteztek kis klubokban és nagy, elegáns művészeti központokban, zenéltek táncoló tömegnek és figyelő kis közönségnek is. Látták őket fontos producerek, újságírók, zenészek és már most számos meghívást kaptak egy következő turnéra."

A zenekar új felállása:
Kollár-Klemencz László - gitár
Kollár-Klemencz Gergő - billentyű
Bujdosó János - gitár
Schvéger Zoltán - dob
Vajdovich Árpád - basszus
Hárságyi Péter - dob