<

>

A vászon szó hallatán a kínai tornacipő-kínálaton túl eszünkbe juthat a közös kollektív bilinkben oly nagy vihart kavart Beke László által kúrált olaj/vászon című kiállítás 1997-ben, melynek szép vászonkötésű albumát tartogatva a kezemben meggyőződésemmé válik, hogy enyhe csiricsáré jellege ellenére az egy alapvetően jó kiállítás volt, sőt, ilyen jellegű és ilyen átfogó tárlat azóta sem volt, hisz áttekintést adott a címben adott műfaj szinte teljes országos helyzetéről.
Ettől kicsit elrugaszkodva a vászon szó azt is az eszembe juttatja, ahogyan az elképesztő amszterdami Van Gogh múzeumban a hollandusok megannyi precíz felvételükkel megröntgenezték a nagy zseni festményeit, s bemutatták, hogy az öreg egyáltalán nem volt hülye, ahogyan azt ma sok ifjú titán és az elmebajban menedéket kereső tehetségtelen alkotó hinné. Hisz kiderült, hogy Van Gogh olyan mesteri, racionális technikát dolgozott ki ecsetvonásaival, amelyben kristályszerű ellenpontrendszert alakított ki forma- és színvilágának megvalósításában, amelytől olyan csodálatosan izzók, lüktetők és megfoghatatlanul erős aurát sugárzók lettek a festményei. Azt nem mondom, hogy lelkének érzékenysége, sebezhetősége nem segítette volna abban, hogy ezt a mesteri precizitást a gyémántcsiszolásnál magasabb művészeti fokra vigye, de valljuk be, az csak egy plusz volt, s sajnos a nagy géniusz korai halálának is az előidézője.
Felbukkant ismét egy kiállítás, amely a vásznat vette címéül, mintegy a festészet szépségére, eleganciájára és örök aktualitására helyezve a hangsúlyt abban a galériában, amely az egyik legszínesebb és legváltozatosabb módon mutatja be a mai, főleg fiatal festőművészeket Asztalos Zsolttól Gerber Pálon át Varga Ritáig.
Bár a Vásznak című aktuális kiállításukon alapvetően szép, lírai hangvételű alkotások láthatók, ehelyütt szeretnék a renitensről szólni, Borsos Lőrincről, aki vászon helyett fóliára alkotta meg Mindennapi kenyér 2010. 08. 01 – 31. – zacskós változat című sorozatát. A 31 darab 22 x 32 centiméter nagyságú fekete alkoholos filccel különböző kenyerek ábráit magukon hordozó fóliák amolyan faliújságként olvashatók, mellettük a magyarázat: „Felmértük az augusztusra vonatkozó kiadásokat, s minden napra egy kenyér jutott. Aki vásárol a rajzok közül, az átmenetileg felszabadít az anyagi ellehetetlenülés stressze alól.” Az alkotások darabja 10.000 forintba kerül.
Ügyes. Mert arra utal egyrészt címével, hogy Jézus teste már rég megannyi formában kiárusításra került, ami által nem ő, hanem mi váltunk értéktelenebbekké, másrészt pedig arra, hogy a hazai művészeti és nem-művészeti piac jóformán kizárólag bóvli-jellegű, hisz szinte mindenhol az ár számít, a minőség jóval kevésbé, s ha így van, akkor sokkal kifizetődőbb 31 fóliarajzot kiállítani, amelyek egyenként is megvásárolhatók, ráadásul a szociális segítségnyújtásból fakadó megelégedettség-érzést is nyújtják bónuszként a vásárlóiknak, az meg, hogy azután a fólia elolvad-e a napon, vagy majd belecsomagolnak valamit, úgyis egy egészen más történet.
De Borsos Lőrinc vászonra is festett, három jó kis képet, jobbra az Old School/Ostrom előtt címűt, amelyen egy ősrégi vízágyú látható, baloldalt New School/Ostrom után címmel ugyanez a járgány jócskán felújítva, míg középen a Tomcat párnái című alkotás, amelyen egy Árpád-sávos és egy magyar trikolóros borítású párna látható.
Mivel a műnek konkrét politikai üzenete van, így megkerülhetetlen azt az állítást kiolvasni belőle, hogy a korszakok, rezsimek, rendszerek múltával, minden marad a régiben, azaz a vízágyú egy és ugyanaz, a központ marad, legfeljebb időnként kisminkelik szegény állatot, míg most középen egy aktuális romantikus folklorista motívumként ott a két párna, amelyet a festő az ellentmondásos bloggernek szán, jóllehet az aktuális hatalom színezetére utalva. Kár, hogy a magyar művészeti élet nem kritizálta hasonlóképpen a magyar baloldalt az örök vadászmezőkre küldő Gyurcsány Ferencet is.
Egy biztos: még halomnyi témát szállít majd a magyar közélet, hatalom és politika jó és fontos művek megalkotásához vászonra, fóliára, farostra, valamint vízágyúra, füstre, golyóra és börtönfalra egyaránt.
(A Vásznak című kiállítás a Viltin galériában szeptember 4-ig tekinthető meg.)