<

>

Az öt egykori VHK tagot soraiban tudó Vágtázó Életerő azért jött létre, hogy kilenc év után újra a Földre hozza a VHK örök lángokban fürdő zenéjét.

A Vágtázó Halottkémek bemutatására időt szánni talán nem is érdemes, annál fontosabb azt kiemelni, hogy az 1975-ben létrejött, 2000-ben feloszlott, majd idén Vágtázó Életerő néven újra működő alkotóközösségnek van mondanivalója a 21. század emberének, fiatalságának is. Grandpierre Attila, az együttes énekese így mutatja be a régi-új zenekart, és az árpilisi koncert óta megszerzett élményeket:

"A mai fogyasztói társadalom a túlvilági, lelki és szellemi élet és a földi, testi létezés közötti határt nagyon alacsonyan szabja meg, a béka egy bizonyos testrésze alatt körülbelül. Ez azt jelenti, hogy kényszeréletet él az ember. Minél alacsonyabban szabják meg azt a határt, annál jobban, annál több embernek szüksége van rá, hogy beleszagoljon, milyen az élet valójában, igazából. (...) A Vágtázó Életerő a földi világ, evilág és a túlvilág közötti határt nem a béka feneke alá teszi, hanem az egek magasába röpíti, így lesz a tetszhalott kényszer-életből teljes erejű, emberhez méltó élet. Az élet sokkal több, és sokkal fontosabb, mint amit a modern világ szemellenzői között látni lehet belőle. Kaput nyitunk a sorsszerű teljességben fürdő életre.

Mi azért zenélünk, hogy ezt megmutassuk, és belepillantsunk abba, hogy az élet eredeti magassága mit jelent a számunkra, mert a túlvilág és a földi világ egy és ugyanazon világnak két része, amely ráadásul szerves, egységes egészet alkot. A földi világ és az úgynevezett túlvilág valójában a Mindenséget alkotja, benne minden sorszerűséggel, amit érdemes átélni, és azért érdemes élni, hogy ezt a sorsszerűséget megértsük és megvalósítsuk. A fogyasztói világban papírvékonyak a hétköznapok, kiüresednek az ünnepek, kifakul, elfonnyad az ember. Megtöltjük ezt a világot a legnemesebb túlvilági erővel.

Az a Vágtázó Életerő zenekar lényege, hogy mi társak vagyunk abban, hogy mi kutatjuk az életben rejlő sorsszerűséget. Valami világrengető, egetverő, felfedezetlen titok lappang az élet sorsszerűségében, és mi a társainkkal ebben a világrengetésben vagyunk társak. Kutatjuk a Világegyetemben rejlő olyan varázserőt, amiről egyszerűen az embernek az a benyomása, hogy ez maga a végső bizonyosság, és valami olyan törvényszerűség tud a varázserőben megjelenni, ami a mai világban teljesen szokatlan és váratlanul ér még olyan edzett harcosokat is, hogyha mondhatom így, mint amilyenek mi vagyunk.

Mert mi a világ végső bizonyosságainak kutatócsoportja vagyunk. Barátságunk ereje világítja meg az utat az életreszóló élmények minden valóságnál valóságosabb ereje felé. Rengetjük a világot, úgy, hogy még teljesebb csodaerővel töltődik fel. Társak vagyunk a végső világvarázslat, élet és a halál túlvilági egységének felkutatásában, az emberiség gyönyörű jövőjének megálmodásában. Minket is meglep és óriási érzéseket szabadít fel az, ami velünk történik, mert ami velünk történik, az sorsszerűen történik, mert ez a zenekar, a Vágtázó Életerő a sorsszerűség zenekara, ennek van értelme, nem is akármilyen."

A felállás:
Grandpierre Attila – ének
Németh László Fritz – szólógitár
Mestyán Ádám – basszusgitár
Molnár Lujó – szólógitár
Király Zoli - dobok

<

>

A furcsa nevű zenekart az ex-Idoru dobos, Szabó Laci hívta életre 2008 nyarán, olyan társakkal kiegészülve, mint Mohácsi Matyi basszusgitáros (Shell Beach, ex-Idoru), Reich Tamás gitáros (Subscribe), valamint Somló Dani dobos (Esclin Syndo). Majd egy év telt el, mire megtalálták a megfelelő énekest, Bodóczy Zoltán (Undos) személyében, aki a My Small Community-ből lehet ismerős, illetve csatlakozott Hegyi Áron billentyűs (Jazzékiel).

Az első életjelet 2009 novemberében adták, amikor két demót felraktak a Myspace-re, majd röviddel ezután, decemberben a Dürerben debütáltak, a Turbo és a Fish! vendégeként. A szakma rögtön egy új "supergroup"-ról beszélt, akik valamiféle progresszív, pszichedelikus rockot játszanak, nem is akárhogy!

2010-ben többször megfordultak Budapest nívós klubjaiban, koncerteztek vidéken, illetve sikerült bekerülni néhány nyári fesztiválra is, annak ellenére, hogy ez idő tájt még nem volt nagylemezük. Időközben kijött az igen merész első videóklip is a We Disappear című számra.

Egy évvel az első koncert után, 2010 december 16-án a MamaZone gondozásában megjelent az Aeons címet viselő első album, amely fordulópontnak tekinthető a zenekar életében. A kicsit sem szokványos, hosszú és bevállalós lemez minden várakozást felülmúlt, a közönség és a szakma részéről egyaránt kiemelkedő figyelmet kapott.

A 2011-es évet új lendülettel kezdte a zenekar, sikerült kinőni az előzenekari státuszt, erre ékes példa a márciusi lemezbemutató koncert a Szikrában, ahol már saját vizuállal és koncepcióval álltak színpadra, szépszámú közönség előtt, majd áprilisban részt vettek az MR2 Akusztik felvételén is.

A nyár számtalan fesztiválkoncerttel telt, szeptemberben pedig a Life Of Agony-ból ismerős Keith Kaputo-val adtak sikeres koncertet a Dürer Kertben. Majd a gitáros poszton történt váltás követően – Reich Tamás helyét Maksi Csaba vette át – az őszi-téli fővárosi és vidéki klubkoncertekkel egy időben elkezdődött az új lemez körüli matatás is és előrukkoltak egy, a zenekartól kissé idegen rap nótával is, melyben az Isten Háta Mögött frontembere, Pálinkás Tamás közreműködik.

Felállás:

Óbasz Ólszál - gitár
Yzcódob Nátloz - ének
Ólmos Leinád - dob
Icsáhom Sátyám - basszusgitár
Iskam Abacs - gitár
Igyeh Norá - billentyű, rhodes