Nincs friss megjelenése, nem keveredett botrányba, nem mutogatja magát züllött hangulatú videókban, Jesse Rose egyszerűen járja a klubokat és futtatja összetett kiadórendszerét. És hogy mégis mitől érdekes most nekünk a fidget house egyik úttörője, akinek legutóbbi lemeze, ha muszáj ráerőltetni valamilyen jelzőt, akkor inkább már fidget jazz? A válasz, hogy november 7-én fellép az Budapesten, mint a Monkey6 szervező csapat soron következő vendége.

Jesse Rose már 14 éve barátkozik különböző stílusok lemezeivel, és a hagyományos recept szerint csak a Dj szettek után érkeztek az első remixek és a saját zenék. A másfél évtized, viszont arra garancia, hogy jó rálátása van az utóbbi szűk három évtized zenei vonulataiban, legalábbis mindegyik termésébe bele tudott markolni, hogy gyarapítsa vele lemezgyűjteményét. Soul és a ’80-as évek funk zenéin szocializálódott, de mégis Chicago house és Detroit techno lemezeket kezdett pörgetni Bristolban majd később Londonban, régi dj barátjával, Jamie Anderson-nal. Mikor 1997-ben visszaköltözött Londonba, akkor kapta fel a Subversive, Tec-House Living című mixlemezével, amit The Deeper Sound Of Bristol alteregóval engedett megjelenni. Másik elhíresült mix CD-je, a Get Physical Music féle Body Language vol. 3, amit sokkal később, 2007-ben válogatott össze.

2000-es év volt a fordulópont, amikor saját zenék gyártása felé terelődött. A bemutatkozó album még váratott magára, mert fontosabbnak érezte, hogy mint kiadófőnök bizonyítson. Chris Belsey-vel karöltve felépítette a Front Room lemezkiadót felvonultatva a későbbi nagylemezén is közreműködő producereket, köztük Henrik Schwarz-ot, aki már akkor húzónévként funkcionált Jesse Rose projektjei mellett. Végül a More Than One, az a bizonyos első lemez, 2006-ra állt össze, és érdekessége, hogy mindegyik szám egy-egy társ producerrel készült el. Értelmezhetjük a bemutatkozástól való félelem miatt mások szoknyája mögé menekülésként, de ne tegyük, mert Solid Groove, Henrik Schwarz, Domu, Audiomontage, Rob Mello, Chris Duckenfield, Trevor Loveys és Jamie Anderson mint hozzátettek a lemez stílusához,ami nélkül talán nem úgy ismernénk Rose-t, mint most. A More Than One természetesen a Front Room-nál jelent meg. Mindeközben más kiadók életébe is belefolyt. Társtulajdonosa a Loungin recordings-nak, ahol a kiadó többi művészével a tört ütemeknek és, ami izgalmasabb a másodig lemeze miatt,hogy a jazz-nek hódoljanak. Ennek a kiadónak a származéka a Made To Play, ami szintén hozzá kapcsolódik, igaz berlini bázissal. A Made To Play csapat egy parti sorozatról híres, amit a német főváros egyik legendás és hatalmas klubjában: a Panorama Bar-ban szoktak megrendezni.

A folytatás három évvel később vált aktuálissá, így 2009 elején jelent meg a What Do You Do If you Don’t?, Dubsided címkével. A kiadó londoni bázisú, ahol Sinden, Switch és Hervé is megfordult már, akik gyakorlatilag Rose aktuális haveri körét jelenti. Szívesen dolgozik, játszik velük, és egyáltalán, gyakran emlegetik egymás mellett ezeket a neveket. De ezt a lemezt annak ellenére, hogy például Sinden-nel is dolgozott már közös számon, most csak négy számban hagyott teret másoknak, (egyik sem közűlük került ki), az összesen 12 számos, de egészen rövid lemezen. A Forget My Name-ben a Hot Chip betűzi a szavakat, akik a lemez lassú, nyugtató számában, a Day Is Done-ban is közreműködtek. A Miss Taker-be David E. Sugar csúszott be, valamint egy beatbox csapat is besegített a Heavy Still-ben. Izgalmas lemez a jazz-es zongoratémáktól egészen az elektro-house-os megoldásokig, amit gyakran egyszerűen pop albumként emlegetnek.

A története alapján érezhetjük mennyire kihagyhatatlan megjelenni november 7-én, az A38 gyomrában.A magyar felhozatal is elég erős mellette, ezért érdemes lesz korán érkezni. Készül a Fine Cut Bodies, a Headshotboys, és természetesen a Monkey6 DJ-k, úgy mint Bergi, Svindler és Max Factor.