A Korai Öröm, a magyarországi ambient és élő pszicho-etno színtér alapzenekara 1990-ben alakult. Az együttes hamar kultikus tiszteletet vívott ki magának addig itthon sosem hallott és tapasztalt zenéjével, elképesztően hatásos koncertjeivel, melyeken a számtalan dobos és ütős elemi ritmusa mellett különösen az egydülálló látványvilág taglózta le a közönséget. A Korai Öröm neve alapvetően összefonódott A Tilos az Á- és FMK-korszakkal, a kilenvenes évek budapesti zenei szubkultúrájával. 1993 óta majdnem évi rendszerességgel adja ki cím nélküli, csak évszámmal jelzett "folyamatlemezeit". A sorozatot csak két remixlemez, a Recycled és a Reflected törte meg, amin magyar (Titusz, Virgács, Amb, Tigrics) és külföldi zenészek és producerek (például a német Al-Haca) értelmezték újra a Korai Öröm számait.

A Korai Öröm idővel külföldön is egyre népszerűbb lett, az igazi áttörés 1997-ben történt, amikor a Szigeten való fellépését lemondó Prodigy helyére ugrott be, és több tízezer ember előtt bizonyította: különleges folyamatzenéje nem csupán egy szubkultúrát érdekelhet. Németországi jemezmegjelenések, európai koncertturnék követik egymást, és közben a Korai Öröm továbbra is az ország egyik legjobb koncertzenekara.

A társaság zenéje igen nehezen behatárolható: nevezik nagyvárosi népzenének, ambientnek, élő, transzos, pszichedelikus technónak - egy Korai Öröm-koncert valahol félúton van a sámánrítusok és és a kortárs elektronikus partik világa között. Nem véletlen, hogy egy zenekari különítmény, a Korai's Banditos rendszeres, masszív DJ-támadásokkal táncoltatja a nagyérdeműt.

A sajtó szerint:

Ambient, városi népzene, pszichedelikus ethno, a kilencvenes évek folyamatzenéje, akció-zene. "A Korai Öröm sok nép és sok galaxis hangjait ötvözi össze zenéjében, leírhatatlan bőségű, de garantált emészthetőségű zene.

Magyar Narancs

Náluk Kodály Zoltán találkozik a Talking Heads-el a boncasztalon... A zene voodooja és a mesmerizáló vizualitás olyan tudatállapotot eredményez, amit ibogain és sligovica keverékének fogyasztásával lehetne elérni, iszapfürdôben.

Najmányi László

Összehasonlíthatatlan képességük a pszichedelikus gitár alapú rockot, kelet-európai hatásokkal és sámán tradíciókkal keverni. A gazdag keverék összetevői a tribal ütősök, pogány furulyák, sámánisztikus trance rock, robbanó gitárszólók, ambient hangminták bizarr magyar énekkel harmonizálva... KÖ zenéje ellenállhatatlan, képzeletbeli és ugyanakkor humánus, természetes, agytágító... ezt élőben kell látni!... folyamatos repülés egy varázsszőnyegen csodás panorámák fölött - balkáni, arab és ázsiai tájak...1997 legjobb pszihedélikus albumáinak egyike, mega-ajánlott !

CROHINGA WELL (Belgium)

Ők határozottan saját hangzást fejlesztettek ki. Képzeljük el Ozric Tentacles-t egy bolgár népi kórussal jammelni, Santana percussiójával tarkítva. Ez talán a legjobb pszichedélikus együttes körülöttünk!

WAYSIDE MUSIC (USA)

A Porcupine Tree féle ambient alapú szintetikus, mindent betöltő futamokat a magyarok ügyesen elegyítik kísérleti edényükben, a keleties percussionnal, az arabos fuvolával és az európai klarinéttal-trombitával? A szláv lélek utolsó lehelete a mély űrben?"

HARMONIE Magazine (Franciaország)

Korai Öröm két alkalommal játszott a Sziget-fesztivál nagyszínpadán, és szinte minden évben a Wan2 színpadon lépett fel, valamint a hazai rangosabb fesztiválok állandó fellépője (Volt-fesztivál, Tokaj Hegyalja-fesztivál, EFOTT, Balaton Sound). A külföldi fesztiválokon és klubokban is otthonosan mozognak, hogy csak az elmúlt néhány évet nézzük: Hollandia, Olaszország, Ausztria, Franciaország, Belgium,Németország, Svájc, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Románia, Szerbia városaiban játszottak.

Fellállás:

Hang:
Borosi Gábor / Kibu / - billentyűk
Csányi Viktor - dobok
Jócsik János - ütöhangszerek
Kilián Zoltán - basszusgitár
Nádasdi Zsolt - ütöhangszerek
Paizs Miklós - fuyara, csővek, doromb, trombita, khöömei ének
Szalay Péter - gitár
Kovács Andor - gitár
Vécsi Tibor - ének
Makkai János - hangmester
Kökény Lovas András - hangmester

Kép:
Bonnyai Zoltán - Vj.
Völgyi Gábor - Vj.
Szűcs László - fények