A brooklyni A Place To Bury Strangers tökéletesen passzol Chelsea Wolfe beborulós világához. A gyökereit a posztpunkban megtaláló trió a gitáros-zajzseni Oliver Ackermann vezérletével egészen egyedi, és egészen zseniális amalgámját gyúrta össze a noise rocknak, az indusztriálnak és a pszichedelikus rocknak.
Sokat elmond, hogy az APTBS tizenpár év alatt mely együtteseknek volt előzenekara: a Brian Jonestown Massacre-tól a Jesus And Mary Chainen és a Black Rebel Motorcycle Clubon át a Nine Inch Nailsig meg az MGMT-ig. Ebben persze óriási szerepe volt a hang- és zajőrült Ackermannak, aki nem csupán zenészként kísérletezik egyedi hangzásokkal, hanem elektroműszerészként is. Hatalmas pedálparkját maga tervezte és forrasztotta, és készített egyedi pedálokat Lou Reednek, a My Bloody Valentine-nak, a Flaming Lipsnek és Trent Reznornak.
Ennyiből könnyen kitalálható, hogy az APTBS zenéjében a gitár kitüntetett szerepet kap. Egészen pontosan az, amiről el sem tudnánk képzelni, hogy gitárral művelni lehet. A legelképesztőbb effektek, gerjedések, zúzások és zajok gomolyognak, miközben baljósan zuhognak a dobok, és fölöttük elszállósan lebeg a visszhangos ének.
A zenekar tagjai
Oliver Ackermann: gitár, ének
Dion Lunadon: basszusgitár
Robi Gonzalez: dob
Lemezek
A Place to Bury Strangers (2007, Killer Pimp)
Exploding Head (2009, Mute Records)
Worship (2012, Dead Oceans)
Transfixiation (2015, Dead Oceans)
Pinned (2018, Dead Oceans)
See Through You (2022, Dedstrange)
