Kollár Klemencz Laci "melankólikusai" megpróbálják "boldoggá tenni" a közönséget, miközben magukat meg reménytelenül boldogtalanná. Sorsuk a játékosság, a báj és a sós könnyek. A mókázás és az örök magány. Az esten a fellépők saját melankóliájukról, és melankóliájukat túlélni próbáló trükkjeiről beszélnek, énekelnek, a "sírni csak röhögve" szellemében. Az estet átfogó zenét a Kistehén Melankólikusok Ember a fán című rendhagyó albuma alkotja. A lemezen személyes hangvételű dalszövegek-énekelt versek hallhatók ringató, melankolikus, keringő ritmusban. A dalok klasszikus és modern zenei környezetben, mai szerzői felfogásban készültek.
