Ismerünk imaszövegeket, ismerünk szent könyvekből idézőket, mindannyian tudjuk, milyen az, amikor ráolvasnak valakire, vagy ráírnak valamire egy-egy bibliai igét. Ilyenkor az ige és a között, ahová vettetett többnyire távolság feszül.
Ha Ádám Zoltán művészetéről egy mondatban kellene nyilatkozni, azt mondhatnánk: munkái az emberi lélek szabadságáról, és e szabadsággal való élés méltóságáról szólnak. Ádám Zoltán művészete provokatív művészet, hisz van bátorsága olyan eszközökkel élni, mellyel inkább visszaélni szokás.
Mostani képsorozatát egy éve kezdte el festeni. Munkamódszere, hogy különféle bibliafordításokat vet össze, majd a kiválasztott kiadásban található részlet másolatát a vászonra vetíti, és a vetített képet pontosan vagy kisebb-nagyobb torzítással, ecsettel rögzíti. Az olaj, akril festékkel operáló vegyes technikával készülő képek Ádám saját bibliaértelmezései. Úgy kerülnek fel a vászonra ezek a szövegek, ahogy az Ige – ahogy az egyetlen görög nyelven író evangéliumban, Jánoséban olvashatjuk – testté lett. Testet kapnak, színeket, méreteket, és jellegzetes szagot a festék által.
Ádám veszélyes vizeken evez, amikor Igéket tesz képei főszereplőivé. Óhatatlanul eszünkbe jutnak a búcsúcédulák, melyeket a megváltás ígéretével pénzért bocsájtottak áruba. Ezek a képek azonban mások. A bűnbocsánat általuk nem tűnik megvásárolhatónak. Ezek a festmények a választás szabadságáról szólnak, a szabadsággal való élésről, a félelem hiányáról mint provokatív gesztusról és az ezzel együtt-járó munkáról.
A kiállítást megnyitja: Várkonyi György művészettörténész
Zene: Ádám Kálmán
