Káprázatos élményutazás Bordos László Zsolt architekturális vetítéssel foglalkozó 3D-művésszel, a műfaj világhírű szakértőjével az A38-MVM Fényfestés sorozatban a Hajó Kiállítóterében.
Spidron Rendszer
Térben deformálható és folyamatosan mozgatható sík háromszöglapháló – alapeleme az "S"-alakú Spidron –, amelynek jellemzője, hogy kétféle háromszög különböző méretű változataiból egymást váltva spirálisan épül fel. Ezen síkidomok élei mentén a síkalakzatot meghajtva különböző, eddig nem ismert téri harmonikázó felületek, zárt héjak és labirintusok építhetők. A matematikusokat is érdekli a spidronfelületek világa.
Egyszemélyes próbálkozások után egy nemzetközi kutatócsoport, a Spidron Team Erdély Dániel vezetésével 15 éve, intenzívebben 10 éve dolgozik, az eredetileg 1979-ben Rubik Ernő formatan órájára elkészített konstrukció változatain. Spidronok elképesztő formagazdagságáról a milliós példányszámban megjelenő Science News 2006. októberi és a Pour la Science a 2014. májusi számában is többoldalas cikket közölt.
A formatanulmány felhasználásra került köztéri alkotásként Magyarországon, Hollandiában és Ausztriában. Előadásokon és kiállításokon szerepelt Japántól Kanadáig, Indiától Chiléig számos országban. Részévé vált az iskolai oktatásnak.
A spidronok kutatása továbbra is folytatódik. Izgalmas terület a Spidron sejtautomata, Számfüzér, valamint a Spidronok íves, hajtott változata a SpHidron deformációja és a "spidronizált" (spidronokra bontott) tórusz síkbateríthető változatának kidolgozása.
Erdély Dániel PhD
designer, kutató
az ELTE Matematikai Múzeumának
(MaMa) művészeti vezetője
Spidron Mapping
Bordos László Zsolt vetítése a Spidront, mint inspiráló formát használja. A geometrikus forma vizuális lehetőségeit ragadja meg a tárgyvetítés (object mapping) segítségével.
Bár számos korai előzménye is volt, a tárgyvetítés, mint önálló műfaj megjelenése és megnevezése 2006-2007-re tehető, amikor kísérletező művészek a világ több pontján – így Magyarországon is - megunták a sík vásznakra történő vetítést és elkezdtek háromdimenziós tárgyakra, díszletekre vetíteni. A tárgyvetítés monumentális válfaja az architekturális vetítés vagy más nevén az épületvetítés.
A 3d animáció, mint művészek által használt eszköz, valamint a nagy teljesítményű videoprojektorok megjelenése lehetővé tette a mozgóképes tárgyvetítés komolyabb alkalmazását és napjainkban már olyan komplex vetítésekre van lehetőség, ahol a néző nehezen tudja érzékelni a valódi és a virtuális határvonalát. A vetítésnek mindig van egy valós, kézzelfogható eleme (tárgy, épület) amelyre rávetül a fény által hordozott virtuális tartalom. Alkotáskor a művész elkészíti a valós felület pontos, virtuális mását és ennek segítségével hozza létre a kreatív tartalmat. Végül a kreatív tartalmat a valós, térbeli formára (tárgyra, épületre, stb.) vetíti vissza. A virtuális 3d animáció visszavetítése a valódi 3d-s térre és a kettő kombinációjából adódó játék a néző számára újszerű vizuális élményt nyújt.
Ezt az élményt fokozandó, Bordos az anaglyph sztereoszkópiát is segítségül hívja.
A sztereoszkópia olyan képalkotási módszer, mely segítségével egy képben a térlátás illúziója kelthető. Ha két enyhén eltolt pontból készített képet mutatunk külön-külön a megfelelő szemnek, kialakul egy virtuális mélységérzet. A térlátás úgy valósul meg, hogy a szemeink által észlelt két enyhén eltolt képet agyunk valós időben feldolgozza és egybeteszi.
„A néző nem tudja a megszokott módszereivel értelmezni a látottakat, az érzékei cserben hagyják (hiszen a vetített kép módosítja a vetített felületet). A vetítés kizökkenti a nézőt a megszokott érzékelési és észlelési sémáiból, új értelmezési folyamatra készteti!
Meggyőződésem, hogy a tárgy- és épületvetítés túlmutat a technikai kuriózum kategóriáján. Egy olyan új vizuális nyelvről van szó amely képes megszólítani a ma emberét!”
Bordos László Zsolt
3d mapping művész
Vetített térillúzió és optikai játékok, kortárs képi formanyelv és VJ-kultúra Magyarország egyik legelismertebb vizuális műhelyétől, a Kiégő Izzóktól az A38 kiá...