Bukta Imre az A38 kiállítóterében bemutatott legújabb munkáiban – ha tematikailag meg is jelennek a mai magyar vidéki ember különféle jellemző élethelyzetei – nem a tartalom kap elsődleges fontosságot, hanem az egyszerű, sajátos falusi életképek festőisége. E képeken is megjelenik Bukta folyamatosan változó, fejlődő, gazdagodó motívumvilága, melyet nagyon szűk földrajzi területen, lakóhelyén, a Heves megye perifériáján fekvő Mezőszemerén gyűjt.
Bukta kiállításai nemcsak azért izgalmasak, mert rendszerint új témakört érintenek művei, hanem azért is, mert képalkotási módszerén folyamatosan változtat, fejleszt, kísérletezik, új technikákat emel alkotói módszerei közé.
A látszólag egyszerű, falusi témák, a sokszor csupasz, a felületes szemlélő számára érdektelen vidéki táj Bukta képein keresztül sajátosan bonyolult képi szövetként mutatják magukat, arcuk, történetük lesz. A Bukta képein már 2005 óta megjelenő geometrikus mintázatok idővel egyre organikusabbá válnak, gyakran már tárgysorozatok adják ki a foltokban megjelenő nyomatszerű mintázatot. A képeken megjelenő figurák mellett jellemző, beszélő tárgyak, részletek kerülnek kiemelésre.
A leheletfinoman kidolgozott rajzok, és a festőiségtől már-már levitáló emberi figurák mellett a való élet legtriviálisabb elemei is beemelődnek a képbe. A városi ember falusi romantikájának giccs határát feszegető idillje helyére Bukta képeit szemlélve egy másik, a faluban élő, azt ízig-vérig ismerő ember romantikája kerül. Mert itt a falu karácsonyfája alatt megjelenő alak biciklijén himbálózó reklámszatyor nem az irónia, de a hely- és szokásismeret révén, elfogadó természetességgel (szeretettel) kerül a képre.
A mostani kiállítás darabjai papír és vászon alapú síkképekből állnak, olyan vizuális lírákból, amik zömét már az idei évben készített művek adják.
Buktának nagy sikerű 2012-13- as Műcsarnok-beli kiállítása után ez a második önálló szereplése.