★ KASSANDRA ★
Bizarr dalszövegek, gyors váltások, szokatlan metrumok, ütemhangsúlyos riffek, bólogatós metál, poszt-rockos elszállás, fülbemászó pop-refrének.
A KASSANDRA 2018-ban jelentette meg bemutatkozó kislemezét én szóltam… címmel, melyet követően bekerült a Hangfoglaló Program támogatott zenekarai közé. Első nagylemezük 2020 januárjában landolt Mélyvíz címmel, melyet az Akvárium Klubban mutattak be. 2022-ben köszöni, jól van című live session kislemezzel adtak életjelet magukról.
A zenekar Nagy István (ex-Esti Kornél, Péterfy Bori & Love Band, Erik Sumo Band) - énekes, gitáros, zongorista - munkásságát viszi lemezre és színpadra, Borka Zsombor, Kolosai Fecó, Szeifert Jason Bálint és Vaskó Renáta tagok közreműködésével. Aki már hallgatta őket, az tudja, hogy szabadsággal, de biztos kézzel nyúlnak a különböző műfajokhoz, dallamos progresszív zenei élménnyé gyúrva. Számos hazai fesztiválon léptek fel – Fishing on Orfű, Művészetek Völgye, Campus, Fezen, Fekete Zaj –, és játszottak az erdélyi Double Rise Fesztiválon is.
★ Dammit I'm Mad ★
A Dammit I'm Mad egy pop / avantgard / progresszív / indie duó Svédországból. A bandát Christian Augustin, a norrlandi hardcore-szcéna dobosa (Totalt Jävla Mörker & Cult of Luna) és Anton Toorell, a skandináv kísérleti szcéna állandó tagja (Invader Ace & Receptacles) alkotja.
2008-ban a stockholmi Királyi Zeneművészeti Főiskolán tanultak együtt, ezért teljesen összetörtek, nem engedhették meg maguknak, hogy az iskolai szünetben hazautazzanak. A stockholmi Bredäng külvárosban megfeneklett, megölték az időt a zeneírással, és megszületett a Dammit I’m Mad. Miután megjelent néhány demó dal a Myspace-en, Skandináviából elkezdtek felkéréseket kapni. Bár a zenét nem élő előadásokra gondolva hozták létre, muszáj volt, hogy működjön.
A Dammit I’m Mad az összes bonyolult dallamot egyetlen kirobbanó élő előadásba tömörítette. Maszkokat terveztek és elkezdtek interaktív videovetítéseket használni, miközben igyekeztek minél több hangszeren egyszerre játszani. Ha mindezt maszkkal tették, az nem könnyítette meg az előadást, de rendkívüli élményt nyújtott a közönségnek.
Zenéjüket úgy írják le, olyan, mintha Villámcsapó szarvaspatkó-borítókat játszanának.
A kísérleti zene úttörője, Rafael Toral azt mondta: „Ez humor, de nem vicces” – ami eléggé helyénvaló; noha zenéjük időnként összetett, soha nem válik igényessé.
Tíz év alatt finomhangolták és tökéletesre csiszolták a számokat, és az olaszországi Palazzo Stabile-ban eltöltött 10 napos felvétel után az anyag készen áll, hogy napvilágot lásson egy teljes hosszúságú 12”-es formájában. zenei utazás, amely bejárja a teljes érzelmi spektrumot; a „Hoofprints” játékosságától a „Flute Mayhem” őrült fuvolatémáival kevert japán robothangok a „Dammit I'm Dad” punk és lofi-szintijátékaiig. A „Pink Future” kavicsos gitárjaitól a táncparkettbarátabb „1000”-ig.
A Dammit I’m Mad debütáló albuma, a Dammit I’m Mad hangzatosan számos művészi kifejezést tár fel. Magába foglalja a retro-futurisztikus hangzások és a kortárs keverési technikák, szintetika és akusztika, véletlenszerű minták és alaposan megkomponált hangszerelések, mechanikus rácsok és a köztük lévő tér küzdelmét.