A több, mint négy évtizede aktív Muzsikás együttes kétségkívül a legismertebb népzenei formáció idehaza és külföldön. Az 1973-ban alakult trió (Csoóri Sándor, Hamar Dániel, Sipos Mihály) két tagja azóta is a Muzsikás zenésze. A heti rendszerességgel tartott Muzsikás klub volt az első, ahol nagy hangsúlyt fektettek a táncok és az énekek tanítására. Később ez a forma vált általánossá és ez lett a városi "táncház". Ezidőtájt szinte a hét minden napjára esett egy "táncház", (FMH, R-Klub, Molnár utca, Kassák klub) ahol a Muzsikás zenélt. Az országban sokfelé hívták őket alkalomszerű táncház tartására, ahol inkább népzenei bemutatót tartottak, mivel a táncok ismerete nélkül nem lehetett táncházat tartani. Ebből alakult ki az a koncert-repertoár, ami azóta is jellemzi a Muzsikás hangversenyeket.
Áttörést jelentet az első hollandiai meghívás, amit egyre több külföldi koncert, koncert-turné követett. Egyre jelentősebb helyekre, fesztiválokra kaptak meghívást. Eközben készült el első, már koncert-számokból összeállított nagylemezük. Mivel a monopolhelyzetben levő Hungaroton vezetése elzárkózott további Muzsikás lemezek kiadásától, aláírtak egy szerződést a holland Munich Record céggel először egy, majd közös megállapodással további lemezek készítésére. Elkészült a "Kettő" c. album, mely megjelenésében is lényegesen igényesebb volt a hazai bakelit lemezeknél. A külföldön kiadott Muzsikás lemezek itthoni elérhetősége a nagy árkülönbség és a valuta-gondok miatt szinte lehetetlen volt, és a Hungaroton álláspontja is megváltozott, ezért a következő lemez már újra itthon készült (Nem úgy van most, mint volt régen). Ebben nagy segítséget kaptak Szörényi Leventétől, és a magánkézben levő Főnix Hangstúdiótól, hogy a kor technikai lehetőséginek kihasználásával készítsék a felvételt. Ez a lemez volt az első magyarországi sok-sávos technikával rögzített népzenei album (Nem arról hajnallik, amerről hajnallott). Közben a zeneker kiegészült két új taggal, először Éri Péter majd Sebestén Márta lett a Muzsikás zenésze, énekese.
A külföldi fellépések egyre gyakoribbak lettek, áttörést jelentett, hogy az angol-amerikai Hannibal Records ceg licenszbe megvásárolta a Muzsikás legújabb lemezét és Sebestyén Mártának a Muzsikással készült szóló-albumát (Prisoners' Song, Márta-Muzsikás). Ekkor történt a londoni Queen Elisabeth Hall-ban rendezett "Crossing the borders" zenei fesztiválon való szereplés, ahol a Muzsikás a híres angol énekes, Billy Bragg vendége volt.
A magyarországi első szabad választás idejére esett a Muzsikás bemutatkozó amerikai turnéja, ahol emiatt is kiemelt figyelem kísérte a zenekart. Ekkorra esett a Costa Gavras Oscar-díjas rendező Music Box. c filmjének bemutatója, amiben a Muzsikás zenéje jelentős szerepet kapott. A turnét újabb amerikai utak követték, egyre jelentősebb koncert-helyeken, beleértve a világ talán leghíresebb hangversenytermét, a New York-i Carnegie Hallt.
Ezekben az években bizonyosodott be, hogy a Muzsikás által játszott, eredeti hangzású magyar népzene, mint egy addig nem ismert zenei műfaj jelent meg, amit a világ valamilyen szinten elfogadott. Ezt jelzi, hogy a következő lemezek (Blues for Transylvania, Maramaros, The Bartók Album) a műfajukhoz viszonyítva igen nagy példányszámban fogytak Európától Japánig, Amerikától Taiwanig.
Az ismert londoni kortárstánc koreográfus, Kate Flatt egy egész estet betöltő kortárs táncdarabot készített Kizárólag a Muzsikás zenéjére (The Dancing Room), melyet Londonban és Nagy-Britannia nagy városaiban mutattak be. A BBC egy táncfilmet készített a darabról, (rendező: Simon Broughton) mely több nemzetközi díjat nyert. Eddig egyetlen magyar televízió sem vette adásba...
A Bartók album sikere lehetőséget adott a komolyzenével való kapcsolatokra. A Muzsikás megvalósította a huszadik századi magyar komolyzene és a hagyományos népzene hangversenyeken való ötvözését. Neves szólistákkal (Alexander Balanescu, Roel Dieltiens, Jandó Jenõ, Kende Levente, Keller András, Schiff András, Fülei Balázs), kamaraegyüttesekkel (Takács Quartett, Keller, Bartók Vonósnégyes, Skampa Quartett, Mendelsson Kamarazenekar, London Simfonietta), kórusokkal (Banchieri, Pro Musica, Szent Efrém) és szimfonikus nagyzenekarokkal (Danubia Zenekar, BBC Skót Szimfonikusok, Nemzeti Filharmonikusok, Ankara Operaház, Filharmonia Brasov, Kodály Filharmona, Concerto Budapest, Orchestre de chambre de Genève) lépnek fel itthon és külföldön.
Jelen vannak a világ legjelentősebb koncerttermeiben, mint például Londonban a Royal Festival Hall vagy a Queen Elisabeth Hall, Párizsban a Théatre de la Ville, vagy a Cité de la Music, Rómában a Santa Cecila Akadémia Amszterdamban a Concertgebouw, New Yorkban pedig a Carnegie Hall. Felléptek a komolyzene egyik legnagyobb eseményén Londonban, a BBC Proms fesztiválon a Royal Albert Hall-ban. Koncertjeikről és albumaikról elismerően írnak a legnagyobb napilapok, folyóiratok, és zenei szaklapok.
2005-től a Muzsikás rendszeres vendége Petrás Mária, moldvai születésű Prima Primissima-díjas keramikus-iparművész, énekes. Ugyancsak rendszere vendég és alkotótárs Farkas Zoltán és Tóth Ildikó táncos-koreográfus pár. 2016-tól gyakori vendégük a fiatal népdalénekes nemzedég talán legígéretesebb tagja, Kacsó Hanga, a Fölszállott a Páva vetélkedő győztese. Alkalmanként fellépnek olyan falusi zenészekkel, táncosokkal is, akik gyerekkoruk óta ismerik a hagyományokat.
A nagy hangversenyek mellett a Muzsikás rendkívül fontosnak tartja a legkisebbeknek tartott rendszeres gyerektáncházat és az összevont rendhagyó iskolai ének-zeneórákat.
Számos díj és kitüntetés birtokosai. Ezek közül is kiemelkedő a Magyar Művészetért Díj, a Liszt Ferenc díj, a Magyar Örökség díj, a Kossuth díj és a Prima Primissima díj. Az együttest 2008-ban európai zenekarként elsőnek a legrangosabb nemzetközi világzenei díjjal, a WOMEX-díjjal is elismerték.