Szigeti Tamás festészetében egyszerre játszik fontos szerepet a felszín esztétikuma, ugyanakkor a felszín alatti világ, emberi a test feltárása. Ezek kettőssége, a jelentés nélküli mintázatok és a korpusz mint maga a jelentés dichotómiája művészetének állandó tárgya. Legújabb kiállításán azonban egy másfajta kettősséget elemez képein. A vásznakon a magánélet szerves, érzéki élményei átfednek a személytelennek tűnő, ámde mégis mindannyiunk életvitelét és sorsát befolyásoló közéleti eseményekkel. A kiállítás címe egyfajta köztes állapotra utal az emlékezés és a jelenidejűség között; a művész keresi a közös pontokat a személyes tapasztalat és a közéletiség határterületein. A rétegekből felépített festményeken az emberi jelenlét az áttetszőségek, az átfedések által mutatkozik meg, onnan bomlik elő. A kiállításon bemutatásra kerülő munkák nagy formátumú festmények, amelyek akril/vászon technikával készültek. A kiállítást Csepeli György szociológus nyitja meg. A megnyitón Móri Beáta cimbalomművész és Bartek Zsolt klarinétművész kamarazenét játszanak.
